A táv rövidvolt. De meg nyertem, jó hogy majdnem minden nap, jövök futni. Amikor elmentem mellette csak nézett.
- Csaltál!
- Csaltam?
- Igen.
- Nem is. :P na gyere be. - nem tudom hány órán, keresztül beszélgettük. Amikor már el akartam menni, zuhanyozni, mert eléggé földszagú voltam
- Elmegyek le, zuhanyozok, jövök mindjárt.
- Oké.
Órákig elfürödtem volna de, tudtam, hogy Edwárd vár rám. De hirtelen megszólalt a mobilom amit, a szobámban hagytam.
- Léci, behoznád? Samponos a hajam.
- Igen. – és már ott is volt. Oda adta a készüléket, amire az volt írva, hogy ’Nahuel.’
Na ez jó!- és felevetem- Hello!?
- Bella? Te vagy az?
- Igen én vagyok!
- Hol vagy most?
- Most? Éppen a zuhany alatt állok.
- Tudod, hogy nem úgy gondoltam!
- És mi közöd, hogy hol vagyok?
- Bella, ne csináld ezt. Szeretlek. Gyere vissza hozzám.
- Hányszor kell még elmondanom? Nem megyek vissza hozzád! Nem, nem és nem. Szia. – kinyomtam. – bocs Edwárd
- Semmi, baj.
- Köszi. – egész éjjel dumáltunk.
- Én most haza megyek átöltözni, utána visszajövök és elviszlek a suliba.
- Köszi mindent, aszt is, hogy itt maradtál velem. – és egy puszit nyomtam az arcára. Ha el tudtam volna vörösödni most meg tetem, volna, de többé már nem tudom.
- Szívesen. – mondta és már el is ment. Én fölpattantam és elmentem keresni valami ruhát. Szerintem egy magas sarkú csizma, ami térd alá ér harisnyával, jó lesz a magasított derekú fekete mini szoknyámhoz, és egy királykék csónakkivágású blúzzal. Egy enyhe sminket készítetem, a hajamba hullámokat varázsoltam. Mire készlettem, hallottam amint leparkolnak a ház elé. Kiszaladtam és láttam, hogy Edwárd az ott támaszkodott a kocsinak, fekete farmerba, kék hosszú ujjú ingben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése