Bocs, hogy rövid de nem tudtam be fejezni.):
Láttam, hogy néz de nem szolt. Ez az óra után következett a kedvencem, a tesi óra.
Hamar eltelt ez is és utána mehetem haza.
Amikor a házamhoz értem gyorsan bementem, hogy át tudjak öltözni egy széthordott kék melegítő nadrágot, vetem fel egy fehér toppal és a nadrághoz lévő cipzáros felsővel.
A hajamat a fejem tetején egy szoros lófarokba kötöttem. És elindultam, hogy kicsit nyugodtabb legyek ezért kicsit gyorsabb emberi tempóba futni kezdem az erdőben, úgy terveztem, hogy hazafelé elmegyek vadászni egy kicsit.
Amikor elég mesze voltam az ösvénytől és biztos voltam, hogy erre egy emberem jönne el kicsit gyorsítottam. Amikor meg hallottam valakinek a lépteit, meg álltam és fel ugrottam egy fára, hogy meg nézzem ki az. Amikor meg láttam egy másik fán ülni. Azt a fiút, aki mellet ültem Bioszon. Engem nézett, összevonta a szemöldökét és átugrott mellém.
- Szia. Az én nevem Edwárd Cullen.
- Szia. Isabella vagyok. De hívj csak Bellának.
- Te egyedül vagy? Mármint úgy értem, hogy nincs „családod”?
- Nincs Alaszkában, van néhány közeli barátom. És néhány év tizede volt egy társam de elhagytam.
- Miért?
- Mert mindig idegesített.
- :D nekünk is vannak „rokonaink” Alaszkában.
- Tegnap jöttem vissza. Nem bírtam tovább ott maradni, mindig ide húzz a szívem. Amikor még ember voltam akkor én itt éltem a családommal. Aztán apám mindig a kocsmába volt és mindig verte anyámat és akkor elmentem otthonról, napokig itt járkáltam az erdőben, ameddig nem találkoztam a volt társammal Nahuel és át nem változtatott. De nem mennénk valamivel kényelmesebb helyre? Menyünk hozzám?
- Oké. Verseny?
- Oké.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése