4. rész

- Szia. Csini vagy!

- Te is. – egy puszit adtam az arcára. Utána kinyitotta nekem az ajtót és visszament a másik odalra és beült.

- Milyen órád lesz az első?

- Spanyol. Neked?

- Nekem is.

- Oké. – mikor oda értünk a sulihoz, mindenki nézett. Spanyolon is mellette ültem, én az unalomtól csak a fejemet támasztottam, amíg Ö az egyik hajtincsemmel játszott. Az este sokat meg tudtam róla, gondolatolvasó mármint a képessége, vanneki még négy testvére mármint fogadott. Az egyik jövőbe lát és van egy, aki mások érzéseit érzi, és befolyásolja. Szinte minden óránk együtt volt, ebédszünetben is ketten kint ültünk a padon a csöpögő esőben, amikor vége volt a napnak haza vitt.

- Köszi

- Szívesen – akartam volna adni az arcár egy puszit mire meg csókolt. Az ajkaink szinte táncoltam, amilyen szenvedély volt a csókban, így nem tudom el hinni, hogy Nahuel szeret és szeretett, Ö sosem csókolt meg így. Mire észbe kaphattam volna már a házban voltunk. Miközben csókolt csak azt éreztem, akar és, hogy akarom levegőt nem is vettünk. De a nekünk nem is kell csak a szagláshoz, kell nekünk. Miközben csókol azt kívántam, hogy bárcsak öröké így maradhassunk, de nem lehetünk. Egész éjjel csak csókolt, ajkaink egyre jobban és összeszokottabban tancolnak együtt. Ma nem mentünk iskolába, mert sütött a nap. Cserébe elmentünk ketten vadászni, hazafelé csak sétáltunk.

- Mutatok valamit, gyere velem.

- Oké. Hova megyünk?

- Csss. Bízz bennem.

- Jó. – és rohanni kezdett, én követem. Egyre lassított, míg végül meg állt, ott állt két fa között, az egyik törzsén meg pihentette a kezét.

- Na, mit szeretnél mutatni?

- Gyere ide! És csukd be a szemed.

- Miért?

- Csak nem kérdezősködj, gyere! – és a kezét felém, nyújtotta, én gyengéden bele csúsztattam az enyémet. Meg tetűnk néhány lépést, és ott álltunk kézen fogva, az erdő közepén mellettünk egy kerek kis tóval, körülöttünk minden tele volt virágokkal, volt egy-kettő a fákon is, gyönyörű látvány volt.

- Váóó! Imádom. – és bele ugrottam a nyakába, erre mind a ketten elestünk, mire meg csókoltuk egymást.

- Ugye? Mondtam, hogy bíz bennem.

- Jó, jó meg mondtad. – mire a szemét forgatta, és én elnevettem magam, és nyomtam egy apró puszit az orra hegyére.

3. rész

A táv rövidvolt. De meg nyertem, jó hogy majdnem minden nap, jövök futni. Amikor elmentem mellette csak nézett.

- Csaltál!

- Csaltam?

- Igen.

- Nem is. :P na gyere be. - nem tudom hány órán, keresztül beszélgettük. Amikor már el akartam menni, zuhanyozni, mert eléggé földszagú voltam

- Elmegyek le, zuhanyozok, jövök mindjárt.

- Oké.

Órákig elfürödtem volna de, tudtam, hogy Edwárd vár rám. De hirtelen megszólalt a mobilom amit, a szobámban hagytam.

- Léci, behoznád? Samponos a hajam.

- Igen. – és már ott is volt. Oda adta a készüléket, amire az volt írva, hogy ’Nahuel.’

Na ez jó!- és felevetem- Hello!?

- Bella? Te vagy az?

- Igen én vagyok!

- Hol vagy most?

- Most? Éppen a zuhany alatt állok.

- Tudod, hogy nem úgy gondoltam!

- És mi közöd, hogy hol vagyok?

- Bella, ne csináld ezt. Szeretlek. Gyere vissza hozzám.

- Hányszor kell még elmondanom? Nem megyek vissza hozzád! Nem, nem és nem. Szia. – kinyomtam. – bocs Edwárd

- Semmi, baj.

- Köszi. – egész éjjel dumáltunk.

- Én most haza megyek átöltözni, utána visszajövök és elviszlek a suliba.

- Köszi mindent, aszt is, hogy itt maradtál velem. – és egy puszit nyomtam az arcára. Ha el tudtam volna vörösödni most meg tetem, volna, de többé már nem tudom.

- Szívesen. – mondta és már el is ment. Én fölpattantam és elmentem keresni valami ruhát. Szerintem egy magas sarkú csizma, ami térd alá ér harisnyával, jó lesz a magasított derekú fekete mini szoknyámhoz, és egy királykék csónakkivágású blúzzal. Egy enyhe sminket készítetem, a hajamba hullámokat varázsoltam. Mire készlettem, hallottam amint leparkolnak a ház elé. Kiszaladtam és láttam, hogy Edwárd az ott támaszkodott a kocsinak, fekete farmerba, kék hosszú ujjú ingben.

2. rész

Bocs, hogy rövid de nem tudtam be fejezni.):

Láttam, hogy néz de nem szolt. Ez az óra után következett a kedvencem, a tesi óra.

Hamar eltelt ez is és utána mehetem haza.

Amikor a házamhoz értem gyorsan bementem, hogy át tudjak öltözni egy széthordott kék melegítő nadrágot, vetem fel egy fehér toppal és a nadrághoz lévő cipzáros felsővel.

A hajamat a fejem tetején egy szoros lófarokba kötöttem. És elindultam, hogy kicsit nyugodtabb legyek ezért kicsit gyorsabb emberi tempóba futni kezdem az erdőben, úgy terveztem, hogy hazafelé elmegyek vadászni egy kicsit.

Amikor elég mesze voltam az ösvénytől és biztos voltam, hogy erre egy emberem jönne el kicsit gyorsítottam. Amikor meg hallottam valakinek a lépteit, meg álltam és fel ugrottam egy fára, hogy meg nézzem ki az. Amikor meg láttam egy másik fán ülni. Azt a fiút, aki mellet ültem Bioszon. Engem nézett, összevonta a szemöldökét és átugrott mellém.

- Szia. Az én nevem Edwárd Cullen.

- Szia. Isabella vagyok. De hívj csak Bellának.

- Te egyedül vagy? Mármint úgy értem, hogy nincs „családod”?

- Nincs Alaszkában, van néhány közeli barátom. És néhány év tizede volt egy társam de elhagytam.

- Miért?

- Mert mindig idegesített.

- :D nekünk is vannak „rokonaink” Alaszkában.

- Tegnap jöttem vissza. Nem bírtam tovább ott maradni, mindig ide húzz a szívem. Amikor még ember voltam akkor én itt éltem a családommal. Aztán apám mindig a kocsmába volt és mindig verte anyámat és akkor elmentem otthonról, napokig itt járkáltam az erdőben, ameddig nem találkoztam a volt társammal Nahuel és át nem változtatott. De nem mennénk valamivel kényelmesebb helyre? Menyünk hozzám?

- Oké. Verseny?

- Oké.