5.rész

Miközben ott feküdtünk és nevettünk, valaki felénk lépkedett, mind a ketten felálltunk rögtönk tudtuk, hogy ki az: Nahuel volt, de mit keres egyáltalán itt? Vagy honnan tudta, hogy én itt vagyok?

-        te? Mit akarsz itt?

-        Csak nem, találtál egy másik marhát, akivel szórakozhatsz, Bella?

-        Ne, merj így beszélni vele! – mondta neki Edwárd.

-        Te csak hallgass!

-        Nem! Te hallgass! Miért kell neked zaklatnod Bellát? Nem  tudod meg emészteni, aszt, hogy nem téged választott, hogy elhagyott, mert mindenkinél el éred azt, hogy utáljanak ugye? Tudom én! Közvetlen csatornám van a gondolataid felé. Bizony bele látok mindenki fejébe, csak Belláéba nem, mert neki van egy pajzsa, neki ez a képessége, csak te ezt nem tudtad. –  A mikor láttam, hogy Nahuel kezd be gurulni, elengedtem a pajzsom, és a gondolataim azt üvöltötték Edwárdnak, hogy :  Edwárd ne! Szeretlek, és nem akarom, hogy bántson ez a barom. Többet érsz nekem annál, hogy hagyma, had tépjen szét. Szeretlek, halod? Szeretlek! – erre odalépet hozzám, magához vont, és meg csókolt.

-        Én is szeretlek, és ezért nem hagyom, hogy tovább zaklasson téged! – na ez Nahuelnek nem tetszet, és felénk rohant, Edwárd gyorsabb volt nála, és elkapta. Egy darabig elverekedtek, mire Nahuel neki lökte Edwárdott egy közeli fának, ezt már én sem bírtam tovább és neki ugrottam Nahuelnek. A kezeimet a vállaira tettem és átfordultam felette, erősen meg rántottam és szembe fordítottam magammal, erősen gyomorszájon rúgtam és megint mögé ugrottam a lábamat a lapockái közé, raktam, és térdre nyomtam a kezeit meg feszítettem, gondolatban megint szóltam Edwárdnak: Gyere és rakd fel az I-re a pont ott! – oda lépett mellém, és letépte Nahuel fejét, mire én ki téptem a karjait. A testrészeket egy nagy kupacba hordtuk, hogy meg gyújtsuk őket. Az erdőből kifelé menet megint beszélgettünk. :

-        Bella, tudom, hogy szeretnéd meg ismerni a családom, ezért holnap elmegyünk hozzánk. Jó lesz?

-        Igen, köszönöm.  – és egy forró csókot nyomtam az orrára.

4. rész

- Szia. Csini vagy!

- Te is. – egy puszit adtam az arcára. Utána kinyitotta nekem az ajtót és visszament a másik odalra és beült.

- Milyen órád lesz az első?

- Spanyol. Neked?

- Nekem is.

- Oké. – mikor oda értünk a sulihoz, mindenki nézett. Spanyolon is mellette ültem, én az unalomtól csak a fejemet támasztottam, amíg Ö az egyik hajtincsemmel játszott. Az este sokat meg tudtam róla, gondolatolvasó mármint a képessége, vanneki még négy testvére mármint fogadott. Az egyik jövőbe lát és van egy, aki mások érzéseit érzi, és befolyásolja. Szinte minden óránk együtt volt, ebédszünetben is ketten kint ültünk a padon a csöpögő esőben, amikor vége volt a napnak haza vitt.

- Köszi

- Szívesen – akartam volna adni az arcár egy puszit mire meg csókolt. Az ajkaink szinte táncoltam, amilyen szenvedély volt a csókban, így nem tudom el hinni, hogy Nahuel szeret és szeretett, Ö sosem csókolt meg így. Mire észbe kaphattam volna már a házban voltunk. Miközben csókolt csak azt éreztem, akar és, hogy akarom levegőt nem is vettünk. De a nekünk nem is kell csak a szagláshoz, kell nekünk. Miközben csókol azt kívántam, hogy bárcsak öröké így maradhassunk, de nem lehetünk. Egész éjjel csak csókolt, ajkaink egyre jobban és összeszokottabban tancolnak együtt. Ma nem mentünk iskolába, mert sütött a nap. Cserébe elmentünk ketten vadászni, hazafelé csak sétáltunk.

- Mutatok valamit, gyere velem.

- Oké. Hova megyünk?

- Csss. Bízz bennem.

- Jó. – és rohanni kezdett, én követem. Egyre lassított, míg végül meg állt, ott állt két fa között, az egyik törzsén meg pihentette a kezét.

- Na, mit szeretnél mutatni?

- Gyere ide! És csukd be a szemed.

- Miért?

- Csak nem kérdezősködj, gyere! – és a kezét felém, nyújtotta, én gyengéden bele csúsztattam az enyémet. Meg tetűnk néhány lépést, és ott álltunk kézen fogva, az erdő közepén mellettünk egy kerek kis tóval, körülöttünk minden tele volt virágokkal, volt egy-kettő a fákon is, gyönyörű látvány volt.

- Váóó! Imádom. – és bele ugrottam a nyakába, erre mind a ketten elestünk, mire meg csókoltuk egymást.

- Ugye? Mondtam, hogy bíz bennem.

- Jó, jó meg mondtad. – mire a szemét forgatta, és én elnevettem magam, és nyomtam egy apró puszit az orra hegyére.

3. rész

A táv rövidvolt. De meg nyertem, jó hogy majdnem minden nap, jövök futni. Amikor elmentem mellette csak nézett.

- Csaltál!

- Csaltam?

- Igen.

- Nem is. :P na gyere be. - nem tudom hány órán, keresztül beszélgettük. Amikor már el akartam menni, zuhanyozni, mert eléggé földszagú voltam

- Elmegyek le, zuhanyozok, jövök mindjárt.

- Oké.

Órákig elfürödtem volna de, tudtam, hogy Edwárd vár rám. De hirtelen megszólalt a mobilom amit, a szobámban hagytam.

- Léci, behoznád? Samponos a hajam.

- Igen. – és már ott is volt. Oda adta a készüléket, amire az volt írva, hogy ’Nahuel.’

Na ez jó!- és felevetem- Hello!?

- Bella? Te vagy az?

- Igen én vagyok!

- Hol vagy most?

- Most? Éppen a zuhany alatt állok.

- Tudod, hogy nem úgy gondoltam!

- És mi közöd, hogy hol vagyok?

- Bella, ne csináld ezt. Szeretlek. Gyere vissza hozzám.

- Hányszor kell még elmondanom? Nem megyek vissza hozzád! Nem, nem és nem. Szia. – kinyomtam. – bocs Edwárd

- Semmi, baj.

- Köszi. – egész éjjel dumáltunk.

- Én most haza megyek átöltözni, utána visszajövök és elviszlek a suliba.

- Köszi mindent, aszt is, hogy itt maradtál velem. – és egy puszit nyomtam az arcára. Ha el tudtam volna vörösödni most meg tetem, volna, de többé már nem tudom.

- Szívesen. – mondta és már el is ment. Én fölpattantam és elmentem keresni valami ruhát. Szerintem egy magas sarkú csizma, ami térd alá ér harisnyával, jó lesz a magasított derekú fekete mini szoknyámhoz, és egy királykék csónakkivágású blúzzal. Egy enyhe sminket készítetem, a hajamba hullámokat varázsoltam. Mire készlettem, hallottam amint leparkolnak a ház elé. Kiszaladtam és láttam, hogy Edwárd az ott támaszkodott a kocsinak, fekete farmerba, kék hosszú ujjú ingben.

2. rész

Bocs, hogy rövid de nem tudtam be fejezni.):

Láttam, hogy néz de nem szolt. Ez az óra után következett a kedvencem, a tesi óra.

Hamar eltelt ez is és utána mehetem haza.

Amikor a házamhoz értem gyorsan bementem, hogy át tudjak öltözni egy széthordott kék melegítő nadrágot, vetem fel egy fehér toppal és a nadrághoz lévő cipzáros felsővel.

A hajamat a fejem tetején egy szoros lófarokba kötöttem. És elindultam, hogy kicsit nyugodtabb legyek ezért kicsit gyorsabb emberi tempóba futni kezdem az erdőben, úgy terveztem, hogy hazafelé elmegyek vadászni egy kicsit.

Amikor elég mesze voltam az ösvénytől és biztos voltam, hogy erre egy emberem jönne el kicsit gyorsítottam. Amikor meg hallottam valakinek a lépteit, meg álltam és fel ugrottam egy fára, hogy meg nézzem ki az. Amikor meg láttam egy másik fán ülni. Azt a fiút, aki mellet ültem Bioszon. Engem nézett, összevonta a szemöldökét és átugrott mellém.

- Szia. Az én nevem Edwárd Cullen.

- Szia. Isabella vagyok. De hívj csak Bellának.

- Te egyedül vagy? Mármint úgy értem, hogy nincs „családod”?

- Nincs Alaszkában, van néhány közeli barátom. És néhány év tizede volt egy társam de elhagytam.

- Miért?

- Mert mindig idegesített.

- :D nekünk is vannak „rokonaink” Alaszkában.

- Tegnap jöttem vissza. Nem bírtam tovább ott maradni, mindig ide húzz a szívem. Amikor még ember voltam akkor én itt éltem a családommal. Aztán apám mindig a kocsmába volt és mindig verte anyámat és akkor elmentem otthonról, napokig itt járkáltam az erdőben, ameddig nem találkoztam a volt társammal Nahuel és át nem változtatott. De nem mennénk valamivel kényelmesebb helyre? Menyünk hozzám?

- Oké. Verseny?

- Oké.

1. rész

Az én nevem Bella, vagyis Izabella Swan de mindenkinek Bellának hív.

Csak egy átlagos vámpír vagyok, de nem olyan, mint a többiek.

Én csak állatokra vadászom, nem vagyok ebben egyedül, de a többség még is az embervért kedveli. Én létezésem óta 1x kóstoltam embervért.

Én legtöbbször egyedül vagyok, nem családban, 1x volt egy társam de mindig idegesített, ezért elhagytam. Remélem, hogy már széttépték, mert amilyen szerencséje van mindig sikerült magára haragítania valakit. Úgy hívják Nahuel.

Azóta egyedül vagyok. Néha meg látogatom a „rokonaimat”. Alaszkába néhány vámpírt, akik ugyan úgy élnek, mint én. Már amennyire én élek.

Most is éppen náluk vagyok, de néhány napon belül visszatérek, Forksba.

Hogy bepakoltam az ezüst lexusomba, rögtön be is pattantam, és a gázra léptem, minél előbb

Forksba akartam lenni.

Út közben láttam egy újabb, ezüst autót de ez nem lexus volt, csak egy Volvo.

Könnyen meg előztem, amint átpillantottam lázam, hogy a Volvóból mindenki engem néz.

Nem emberek voltak, ők is vámpírok voltak, mint én és ők is állatokra vadásztak, mint én, ha nem így lett volna más színű lét, volna a szeműk.

A kepeségem most jól jött, hogy ne engedjem az elmémet láthatóvá tenni.

Gyorsan ott hagytam őket, az erdőben állt egy ház, nagy és tágas, ha én itt vagyok, akkor mindig ide jövök, ezt úgy építetem magamnak.

Tudtam, hogy nem messze az erdőben van még egy ház, talán heten laknak benne, de ez nem biztos, általában hat külömbözö szagot ismertem, meg amikor a közelben voltam de néha akt egy hetedik is de az nem mindig volt érezhető.

Azok a másik Vámpírok lehetek, akiket meg előztem az előbb.

Amikor berendezkedtem, úgy gondoltam itt az ideje egy kis spanyol nyelv tanulásának.

Brazilul, Franciául, Magyarul már folyékonyan beszéltem de a spanyol még nem ment olyan könnyen. Egész észak tanultam, amikor fel kelt a nap egy kicsit meg csillan az arcomon.

Összeszedtem néhány holmit, mert még is fel tűnő lenne, ha még könyvet sem vinnék magammal suliba. A kedvenc ruhámat akartam volna felvenni de, az még sem lenne ide illő itt mindig hűvös, van. Így hát egy egyszerű fekete farmert választottam egy halványszürke, blúzzal. És egy barna boka csizmával. A hajamba csináltam egy kisebb laza fonatott és a többit leengedve hagytam és utána az egészet kicsit meg kócoltam. Csináltam egy nem nagyon feltűnő sminket királykék szemhéjtussal, mert az a kedvenc színem és kissé korallos barackos színű rúzst kentem hozzá, meg egy kis pirosító, hogy ne tűnjön, nagyon sápadnak az arcom.

Bele bújtam a fehér fél kabátomba és már indultam is a lexusom felé.

Gyorsan oda értem az iskola parkolójába, már félig tele volt, lepakoltam egy jó helyre és felültem a motorház tetejére és onnan figyeltem a többieket, amikor az ezüst Volvo bekanyarodott leugrottam és elindultam az épületbe, mert be csöngetek.

Az első órám Matekvolt kicsit untam is, mert abból mindig jó voltam pedig nem nagyon tanultam.

Utána következett egy Francia, ami megint unalmasan telt, aztán egy ebédszünet – már a kinek – én inkább kint maradtam a menza mögött és figyeltem, ahogy az eső csöpög.

Viszonylag gyorsan eltelt, de utána jött a Biosz szeretem ezt az órát, de azért a kedvencem mégsem volt. Amikor beléptem halottam a sok szívverést, de kevesebb volt, mint a lélegzetek száma, szóval van néhány vámpír a teremben. Amikor körbe néztem, láttam, hogy hátul ül kettő. Egy szőke hajú lány, és egy izom gép fekete hajú srác. Az asztal alatt láttam, hogy egymás két fogják. És volt még egy fiú borostyán szőke haja, egyedül ült. Nem volt máshol hely ezért mellé ültem. Neki volt az a szaga, amit nem nagyon szoktam érezni.

hibba!

bocsánat! ezentúl nem fejezetben irom. oldalanként rakom fel.
de most már az izelitőtt lel raktam és nem tudom törölni.
bocsi(:
by.:marcsii

1. fejezet ( izelitö)

Az én nevem Bella, vagyis Izabella Swan de mindenkinek Bellának hív.Csak egy átlagos vámpír vagyok, de nem olyan, mint a többiek.Én csak állatokra vadászom, nem vagyok ebben egyedül, de a többség még is az embervért kedveli. Én létezésem óta 1x kóstoltam embervért.Én legtöbbször egyedül vagyok, nem családban, 1x volt egy társam de mindig idegesített, ezért elhagytam. Remélem, hogy már széttépték, mert amiien szerencséje van mindig sikerült magára haragítania valakit. Úgy hívják Nahuel.Azóta egyedül vagyok. Néha meg látogatom a „rokonaimat” élnek Alaszkába néhány vámpír, akik ugyan úgy élnek, mint én. Már amennyire én élek.Most is éppen náluk vagyok, de néhány napon belül visszatérek, Forksba.