Az én nevem Bella, vagyis Izabella Swan de mindenkinek Bellának hív.
Csak egy átlagos vámpír vagyok, de nem olyan, mint a többiek.
Én csak állatokra vadászom, nem vagyok ebben egyedül, de a többség még is az embervért kedveli. Én létezésem óta 1x kóstoltam embervért.
Én legtöbbször egyedül vagyok, nem családban, 1x volt egy társam de mindig idegesített, ezért elhagytam. Remélem, hogy már széttépték, mert amilyen szerencséje van mindig sikerült magára haragítania valakit. Úgy hívják Nahuel.
Azóta egyedül vagyok. Néha meg látogatom a „rokonaimat”. Alaszkába néhány vámpírt, akik ugyan úgy élnek, mint én. Már amennyire én élek.
Most is éppen náluk vagyok, de néhány napon belül visszatérek, Forksba.
Hogy bepakoltam az ezüst lexusomba, rögtön be is pattantam, és a gázra léptem, minél előbb
Forksba akartam lenni.
Út közben láttam egy újabb, ezüst autót de ez nem lexus volt, csak egy Volvo.
Könnyen meg előztem, amint átpillantottam lázam, hogy a Volvóból mindenki engem néz.
Nem emberek voltak, ők is vámpírok voltak, mint én és ők is állatokra vadásztak, mint én, ha nem így lett volna más színű lét, volna a szeműk.
A kepeségem most jól jött, hogy ne engedjem az elmémet láthatóvá tenni.
Gyorsan ott hagytam őket, az erdőben állt egy ház, nagy és tágas, ha én itt vagyok, akkor mindig ide jövök, ezt úgy építetem magamnak.
Tudtam, hogy nem messze az erdőben van még egy ház, talán heten laknak benne, de ez nem biztos, általában hat külömbözö szagot ismertem, meg amikor a közelben voltam de néha akt egy hetedik is de az nem mindig volt érezhető.
Azok a másik Vámpírok lehetek, akiket meg előztem az előbb.
Amikor berendezkedtem, úgy gondoltam itt az ideje egy kis spanyol nyelv tanulásának.
Brazilul, Franciául, Magyarul már folyékonyan beszéltem de a spanyol még nem ment olyan könnyen. Egész észak tanultam, amikor fel kelt a nap egy kicsit meg csillan az arcomon.
Összeszedtem néhány holmit, mert még is fel tűnő lenne, ha még könyvet sem vinnék magammal suliba. A kedvenc ruhámat akartam volna felvenni de, az még sem lenne ide illő itt mindig hűvös, van. Így hát egy egyszerű fekete farmert választottam egy halványszürke, blúzzal. És egy barna boka csizmával. A hajamba csináltam egy kisebb laza fonatott és a többit leengedve hagytam és utána az egészet kicsit meg kócoltam. Csináltam egy nem nagyon feltűnő sminket királykék szemhéjtussal, mert az a kedvenc színem és kissé korallos barackos színű rúzst kentem hozzá, meg egy kis pirosító, hogy ne tűnjön, nagyon sápadnak az arcom.
Bele bújtam a fehér fél kabátomba és már indultam is a lexusom felé.
Gyorsan oda értem az iskola parkolójába, már félig tele volt, lepakoltam egy jó helyre és felültem a motorház tetejére és onnan figyeltem a többieket, amikor az ezüst Volvo bekanyarodott leugrottam és elindultam az épületbe, mert be csöngetek.
Az első órám Matekvolt kicsit untam is, mert abból mindig jó voltam pedig nem nagyon tanultam.
Utána következett egy Francia, ami megint unalmasan telt, aztán egy ebédszünet – már a kinek – én inkább kint maradtam a menza mögött és figyeltem, ahogy az eső csöpög.
Viszonylag gyorsan eltelt, de utána jött a Biosz szeretem ezt az órát, de azért a kedvencem mégsem volt. Amikor beléptem halottam a sok szívverést, de kevesebb volt, mint a lélegzetek száma, szóval van néhány vámpír a teremben. Amikor körbe néztem, láttam, hogy hátul ül kettő. Egy szőke hajú lány, és egy izom gép fekete hajú srác. Az asztal alatt láttam, hogy egymás két fogják. És volt még egy fiú borostyán szőke haja, egyedül ült. Nem volt máshol hely ezért mellé ültem. Neki volt az a szaga, amit nem nagyon szoktam érezni.
